annapurna47

Annapurna kör egy hátizsákkal a földrengés utáni szezonban

Mindamellett, hogy a világ legmagasabb hágóját átszeltem 18kg-os hátizsákkal valamint a nepáli állami TV élőben közvetítette ahogy a bugyimat mostam, hatalmas pók mellett vacsoráztam, mennyezetet ettem, jól eltévedtünk és még az emberi ürülék kézzel fogható élménye sem maradt ki ezen a túrán. Nepáli túrák mindig egy életre szólnak.

Néhány info

A túra 241km hosszú és 3 hétig tart végigtúrázni. Észak közép Nepálban helyezkedik el az Annapurna hegység. A túra útvonala ezen hegységet járja körül amely magába foglalja az Annapurna I-et (8091 m) amely a világ 10. legmagasabb hegycsúcsa, 13 darab 7000 m feletti csúcsot és 16 darab 6000m csúcsot.

Ez a világ (lehet már csak volt) legszebb hosszú távú túraútvonala, igaz a rohamosan veszti el a hírnevét amely egy autóútnak köszönhető amelyet évről évről meghosszabítanak a circuitbe. A régi túraútvonal piros fehérrel van jelezve igaz néha akkor is az uton kell menni. Mindezek ellenére gyönyörű túra.

Besisaharban kezdődik (820m) és áthalad a világ legmagasab hágóján a Thoroung La hágón (5416m) amely egyben a túra legmagasabb pontja.

Annapurna volt 1950-ben az első 8000-es csúcs amelyet valaha megmásztak (Everestet csak 3 évvel később mászták meg). Ennek igen kalandos történetét Maurice Herzog írja le az ‘Annapurna’ című könyvében, amely minden idők legolvasottabb hegymászó könyvévé vált. A történet igencsak őrült. Amikor a franciák megérkeztek Nepálba 1950-ben, még fogalmuk sem volt, hogy vagy a Dhaulagirit vagy az Annapurnát akarják megmászni. Annyi ötletük volt, hogy meg akarnak mászni egy 8000-es csúcsot. Azt sem tudták, hogy hogy jussanak el a hegy tövéhez mivel eléggé kezdetleges térképük volt. Miután megtalálták a hegynek a tövét szabad szemmel kellett felnézniük és a felhők közt meglátni, hogy igazából melyik hegy megmászása valószínűbb (persze ekkor nem tudták, hogy a világ leghalálosabb hegycsúcsát fogják választani).

Annapurnát ezek után 20 évig senki nem mászta meg. Ha valaki megpróbálkozik a megmászásval akkor sokkal több esélye van meghalni mint túlélni, köszönhetően a folyamatos lavináknak.

Földrengés okozta károk

Az Annapurna régiót nem nagyon érintette a földrengés. Csak néhány kisebb földcsuszamláson kellett keresztül menni, dehát ez megszokott a Himalájában amúgy is. Házak megrongálását egyáltalán nem láttam. Egy nagy földszuszamláson kellett keresztül menni Lubra előtt, de az nem a megszokott túraútvonalon volt.

Csoportos vagy önellátó túra?

Tapasztalat

Ez volt az első önellátó túrám a Himalájában, egy haverommal mentem akinek semmilyen hegyi tapasztalata nem volt. Sok időt töltöttem a hegyekben azelőtt, nyáron sziklamásztam és télen hegyet másztam Európa szerte. Ha nem csoportosan szeretnél menni némi hegyi tapasztalat szükséges mivel a hágó trükkös lehet, főleg ha havazik. Alapfokú térképolvasás és iránytű használata is hasznos lehet.

Gyorsan bajba lehet kerülni ilyen magasságban mint az a 43 ember aki meghalt a hágón 2014-ben.

Valamint magashegyi tapasztalat is hasznos lehet, mivel akkor tudod, hogy mikor kell elkezdeni a Diamoxot (tabletta amelyet magas hegyi betegség megelőzésére kell szedni) szedni. Valamint tudni fogod, hogy mikor válik a betegséged komollyá amikor már helikotpert kell hivnod vagy valakit aki levisz pár száz métert. Úgyhogy jó ha van némi magabiztosságod a magas hegyek között.

Az útvonalat nem olyan nehéz követni, igaz én mindig lecsekkoltam az iránytűmet és a térképet hiszen nem voltak nagy csoportok az úton akiket követni lehetett volna. Az út néha elágazott mindenféle irányadó jel nélkül. Egy koreai srác állandóan eltévedett mivel a GPS-ét bujta és soha nem nézett fel.

Szállás

Teaházak vannak végig ezen a túrán, igaz fő szezonban ezek tele vannak. Önellátó túrázóknak sátrat kell cipelniük magukkal mert a teaházak ha tele vannak visszautasíthatják (és vissza is utasítják) az egyéni túrázókat. 4000-5000 méteren kempingezni nem egyszerű és nagyon meleg hálózsákra és viharálló sátorra van szükség. Időjárás előrejelzés sincs, ami elég nagy probléma lehet a hágó előtt. A földrengés miatt sok túrázó nem jött Nepálba és a teaházak üresek voltak, így mi le tudtuk alkudni az árakat és mindig volt hely.

Költség

Egy ágy egy éjszakára a teaházban USD 3-6 igaz csak akkor ha ott is eszel a teaházban. Amúgy USD 10-12 a szoba ára. A vacsora átlagosan USD 3-7. Egy bögre forró tea USD 1. Egy liter víz USD 1.

Én nagyon olcsón akartam megúszni ezt a túrát és csak este ettem meleget. Reggelire és ebédre kekszeket ettem amit vittem magammal, mindez persze azt jelentetette, hogy mindig éhes voltam és lassaban is haladtam mivel nem volt elég energia bennem.

A túraengedélyek költsége USD 20 for ACAP and USD 20 for TIMS engedély, ezeket megszerezni viszont egy teljes nap. Távolsági busz (a benzinkáosz miatt ez USD 6 to USD 20) amelyet előre érdemes lefoglalni. Meg a szállás Kathmanduban és Pokharában amely minimum USD 20-25 plusz a taxi hiszen helyi busz használata lehetetlen. A Kathmandu-Pokhara repülőút majdnem kb USD 150-200.

Ha csoportosan mész akkor a szállás, étel minden le van szervezve. Kicsit többe kerül de sokkal kényelmesebb és soha nem leszel éhes vagy találod magad -10 fokban egy sátorban.

Milyen fittnek kell lenned?

Nem kell szuper fittnek lenni. Igaz ha sokat sétálsz, túrázol és edzőterembe is gyakran jársz akkor az hihetetlen nagy előnyt jelent. Ha lélegzetelállító élményt jelent felmenni egy emeletet a lepcsőn akkor biztos kell még kicsit edzeni. Igaz a magashegyi túrák nagy része a mentális hozzáálláson múlik.

Mikor érdemes menni?

Két fő túra szezon van az egyik a tavaszi amely márciustól májusig tart a másik az őszi amely szeptembertől novemberig tart.

Júniustől augusztusig monszon eső van decembertől februárig pedig nagyon hideg tél.

A fő hegymászó (Everest stb) mászószezon tavasszal van mert a télen frissen esett hó sokkal megbízhatóbb mint az őszi monszun után olvadó hó.

A túra

1. nap Katmanduból Chameba

5-kor keltünk, hogy elérjük a reggeli buszt Besisaharba ahol a túra kezdődik.  A buszon 7,5 óra eszméletlenül hangos indiai filmvetítés volt a program, alíg vártuk, hogy megérkezzünk.

A terv az volt, hogy szerezzünk egy jeep-et ami elvisz Chameba és így megspórolunk 5 nap túrát mivel vissza akartam érni a Tihar ünnepségre Kathmanduba. Az ár először 200 dolláról indult amit levittünk 20 dollára fejenként.

Kicsit alábecsültem a távolságot és 6 órás jeep túra lett az útból amely elég izgalmassá sikeredett. Az út egy része elég keskeny mivel sziklaból lett kivágva, sokszor a csúszós kavicson keresztül visz az út vagy éppen egy vízesésen keresztül amely megint igen csúszossá teheti az utat. Jeep ablakából kitekintve néha 200 méteres meredek szakadékot láttam.

Egy idő után beesteledett és a legmeredekebb pontnál a sofőr rágyújtott egy cigire és jól felhangosította a rádiót miközben felhívta a főnökét, hogy már biztos nem megy vissza mivel túl késő van. Adrenalin jól felment az út során és a kezem fájt attól, hogy olyan erősen fogozkodtam. 22:30-kor megérkeztünk, egy igen nagyon hosszú nap volt.

A sofőr talált egy teaházat ahol végre lepihenhettünk egy hosszú nap után.

Annapurna circuit Chame jeep

Meredek út Chameba, egy jeep a jobb felső sarokban látható. Az út egy jeep és egy fél tehén szélességű. Mindig meg kellett állni, hogy a szent tehenek el tudjanak mellettünk menni.

2. nap Chame

Chame 2800 méteren helyezkedik el és tudtuk, hogy másnap egy hosszú nap vár ránk úgyhogy a faluban maradtunk egy akklimatizációs napra. 100 méterrel feljebb sétáltunk aztán vissza a teaházba.

A teaház nem igazán volt vendégváró velünk. Egy nagy csoport volt még a teaházban és mondták, hogy üljünk máshova (távolabb a kályhától) és 1,5 órát vártunk a vacsorára persze miután minden egyes csoport tag befelyezte a vacsoráját. Midezek ellenére a momo nyersen jött. Monalisa teaház minket soha többé nem fogsz látni.

3. nap Chameból Lower Pisangba

Korán keltünk és az ég felhős volt. Kis buddhista falukon és fenyőerdőkön keresztül vitt az utunk.  Minden falu közepén hosszú buddhista ima kerekek vannak amelyek mellett jobb kéz felől kell elhaladni.

Annapurna circuit prayer wheels

Buddhista imakerekek

7,5 órán keresztül mentünk mire elértük Lower Pisang-ot, igaz az út csak enyhén emelkedett és nem volt nehéz. A teaház tulajdonos Lower Pisangban nagyon kedves volt és végre élvezhettük milyen is az igazi nepáli vendégszeretet az első falu után. Elkezdett kissé fájni a fejem ami nem csoda hiszen már 3200 méteren voltunk.

Annapurna circuit teahouse

Kissé rózsaszín teaház amely otthonunk volt két éjszakára.

4. nap Lower Pisang

A magashegyi fejfájás elmúlt és még egy akklimatizációs napra maradtunk Lower Pisangban. Akklimatizációs sétára felmentünk Upper Pisangba ahol egy gyönyörű buddhista kolostor volt és még szebb kilátás az Annapurna II-re.

Annapurna II Lower Pisang Annapurna circuit

Annapurna II

5. nap Lower Pisangból Manangba

Elindultunk Manangba amely már 3500 méteren van. Fenyőerdőkön keresztül vitt az utunk, a fák egyre eltörpülnek ahogy megyünk felfelé a magashegyi levegőnek köszönhetően. Átsétáltunk néhány szellemfalun, ahol egy lelket sem láttunk csak néhány  teaház tulajdonos állt a háza előtt és próbált minket beinvitálni egy teára.

Annapurna circuit

“Szellem faluk”

Ebben a hónapban általában 4000 túrázó tapossa a kilométereket ezen a túraúton, de ebben a szezonban a túristák elmaradtak a földrengés miatt.

Az információs brossura szerint 3 óra 15 perc a távolság a igaz nekünk 5 órába tellett. Nagy magasságban a távolságot időben mérik, és nem kilóméterben hiszen minnél magasabbra megy az ember annál jobban lelassul a mozgása. Amikor megérkeztünk Manangba, amely a legfontosabb falu a környéken, meglepve láttuk, hogy nyugati pékségek ajánlották pékáruikat nagyon drágán. Ez meglepő hiszen az ittlakók csak 1950-ben láttak először nyugati embert amikor a francia Annapurna expedíció véleletlen belebotlott ebbe a kis faluba.

A faluban van pár igen drága hotel meg egy koszos kis kemping valaki zöldséges kertjében. Már majdnem a falu végén jártunk amikor láttunk egy kis rozoga teaházat amely olcsónak tűnt. Olcsó is volt, ugyhogy kivettünk egy szobát. A vacsora ismét zöldséges rizs mint mindig hiszen a Dhal Bhat (lencse és rizs ami a tipikus nepáli étel) a legdrágább dolog a menün. Az étkező igazából a nappalijuk volt ahol a tulaj mellettünk főzte a vacsoránkat. A szoba nagyon koszos és rozoga volt. Óvatosan kellett lépkedi, hiszen az emeleten voltunk és tartottunk, hogy esetleg bármely pillanatban áteshetünk a mennyezeten keresztül a földszintre.

Nem volt kémény és a szoba pont a kályha felett volt, ugyhogy nyitott ablak mellett kellett aludni nehogy egy CO2 mérgezés miatt ne érjük meg a holnapot.

Annapurna circuit

A rozoga tető “fürdőszobályában” reggel mosom a fogam, igen morocsan nézek ki mert még nem ébredtem fel.

6. nap Manangból to Yak Kharkába

Kis energiagyűjtő pihenés reggel egy hosszú napra és 500 méter emelkedésre. A fenyőerdők eltűntek és kis szúrós bokrok vették át a vegetációt. Egyre kevesebb falu is van az út mentén. A gyönyörű himalájai hegyek még mindig el vannak bújva a felhők mögött.

Annapurna circuit road disappears

Az autó út végre eltűnik Manang után.

A szél nagyon hideg volt és elkezdtem érezni az magashegyi fejfájást. Amint megérkeztünk Yak Kharkába (4018m), elkezdett havazni. Gyorsan szereztünk egy szobát és kis fejfájásom kibírhatatlanná nőtte magát. Bevettem 250 gr Diamoxot (magashegyi betegség elleni tabletta). Jól betakaroztam és vacogva bár de elaludtam. 2 órával később felkeltem és végre enni is tudtam.

Annapurna circuit Yak Kharka

Yak Kharka.

7. nap Yak Kharkából Thorung Phedibe

Korai kelés (magaslevegői alvászavar miatt) végre egy napos reggelre. Az ég gyönyörű kék volt és a napfelkelte elkezdte narancsárgára festeni a 7000 méternél magasabb hegyeket.

4 óra túra után elértük Thorung Phedit igaz nagyon lassan mentünk, hogy elég energiánk maradjon a világ legmagasabb hágójának étszelésére pár nappal később.

Az út elég könnyű volt nagyon baráti emelkedővel. Thorung Phedi előtt igaz kissé elkeskenyedett az útvonal és meredek lett ahol egy nagy öreg földcsuszamláson mentünk keresztül. Kaméleonnak kellett itt lenni és egy időben felfelé nézni és figyelni a szikla omlás veszélyét másrészt pedig az utat is figyelni kellett nehogy félrelépjünk és leessünk. Ezt a részt célszerű olyan gyorsan magunk mögött hagyni amilyen gyorsan csak lehet, igaz ebben a magasságban nem egyszerű sietni.

Annapurna circuit landslide sign

“Finoman lépkedj” tábla a földcsuszamlás résznél.

Megérkeztünk Thorung Phedibe jó fáradtan hiszen most már 4450 méteren voltunk. Szerencsére volt szabad szoba igaz itt csak egy nagy teaház van. Ez már nem falu hanem csak a túrázók részére egy nagy teaház. Az étkezőben mindenki romantikusan vacsorázott gyertyafény mellett hiszen itt már nem volt elektromosság. A hely nagyon tiszta volt. Az étkező hippy stílusú volt, a háttérben egyik dolgozó gitárjátékával.

Annapurna circuit cooking tea with sunpower

Itt már napenergiával főzik a teát.

8. nap Thorung Phediből High campbe

Mai túra csak másfél órás volt de elég meredek emelkedővel és minden pár lépés után pihenőt kellett tartani. A High camp már 4900 méteren van ami elég “lélegzetelállító”. Amint megérkeztünk volt egy kis domb a közelben ahova akklimatizációs séta gyanánt felsétáltam. Korán fekvés volt mert az étkező nagyon hideg volt (első teaház ahol nem volt yak kaka kályha, mert errefelé szárított yak kakával fűtenek). A high camp igazából csak egy kis teaház pár szobával ami egy tulaj kezében van. Az éjszaka folyamán a haveromra nagyon komoly magashegyi fejfájás tört és be kellett neki vennie először a túrán Diamoxot. A másnapi “csúcstámadás” veszélybe került.

Annapurna circuit acclimatization walk

Akklimatizációs séta a High camp közeli dombon.

9. nap High Campből Muktinathba (a Thorung La Pass-on keresztül)

Fáradtan keltünk, mert nem aludtunk jól. Ebben a magasságban már komoly alvászavarral küzd az ember sok furcsa álmokkal. Ilyen magasságban már nem is jó sokat aludni mert az ember már alvással sem tudja kipihenni magát. Mégis úgy döntöttünk megpróbáljuk átszelni a világ legmagasabb hágóját hiszen tudtuk aznap jó lesz az idő. Nagyon későn, 8-kor indultunk. Már reggel 4-kor kezdtek elindulni a túrázók, mert az előrejelzés szerint 10:30-kor egy nagy erejű szél fog átsöpörni a hágón.

A WC-t elnézve pár embernek elég erős hasmenése volt. Miután kiléptem a WC-ből észrevettem, hogy a kilincs is kapott egy kis izelítőt valaki hasmenéséből ami most már a kezemen volt. Ez annyira kikészített, hogy ekkora magasságban levegő nélkül maradtam, le kellett ülnöm a hideg kőre mert nem bírtam állni és ott kapkodtam levegő után. Gyorsan kezet mostam és nekivágtunk a túra legnehezebb napjának. Inkább 5000 méter felett egy sátorban aludnék minthogy visszamenjek a High cambe aludni.

A hágó nem egyszerű igaz a jó idő nagy segítségünkre volt. Ekkora magasságban nem sok élő állat vagy növény van hiszen ez a hó és kőrengeteg világa. Csak egy nagyobbacska pók szaladgált ide oda meg pár madár repült el a fejünk felett.

Annapurna circuit Thorung la pass

Gyönyörű napsütés a világ legmagasabb hágóján.

A levegő sűrűsége fele annyi 5000 m felett mint tenger szint felett.  Minden 20-dik lépés után meg kellett állnom, mert már addigra nagyon kapkodtam a levegőt. Nem beszélve arról, hogy közben az utat is kellett figyelni, hiszen nagyon meredek, keskeny, laza kavicsos volt.

Egyik kis pihenőnél láttuk, hogy egy magas, nagyon vékony srác bicegve jön felfelé. Látszott, hogy már sok időt töltött a hegyekben és a hegyek elvékonyították a testét hiszen lehetetlen annyi kalóriát bevinni az embernek amennyit eléget naponta (még a levegővétel is hihetetlen sok kalóriát eléget). Úgy tűnt, hogy elég sok fájdalmmal küszködik.

A haverom mondta viccesen:

“Szívás ez a hágó, ugye?”

mosolygott és azt mondta:

”Nem, egy irodában ülni 8 órát vagy a dugóban rohadni, az szívás. Ettől csak azt érzem, hogy igazán élek.”

Ő is leült és mindannyian kapkodtuk a levegőt aztán elköszönt és tovább bicegett. Jó lett volna többet beszélni vele mert elég érdekes arcnak tűnt. Ilyen magassában menni és beszélgetni lehetetlen sajnos.

4 kemény “lélegzetelállító” óra után elértük a csúcspontot ahol százával lebegtek a szélben az buddhista imazászlók. 10 perc pihenő után elkezdtünk lefelé venni az irányt, hiszen nagyon hideg volt. Rettenthetetlennek éreztem magam miután 18-kgos táskával ilyen magasra jutottam, soha nem gondoltam, hogy képes leszek rá. De nekivágtam mert meg akartam ismerni a határaimat és látni, hogy milyen messze tudok eljutni. Mos már láttam csak a túra előtti gondolataim mondták, hogy nem tudom megcsinálni. A jó akklimatizációs terv és a nem rohanás most nagyon kifizetődött. Minden nap kb csak 80%-át használtam az energiámnak mert tudtam, ezen a napon 110%-on kell majd teljesítenem. A haverom is elég boldog volt hiszen ő még soha nem volt 1000 méternél magasabban.

Annapurna circuit top of Thorung la pass

Az igencsak szeles világ legmagasabb hágója legtetején 5416 méteren.

A hágó tetején még nem tudtam, hogy a lefelé vezető út 6 óra lesz. Az út nagyon meredek volt és nehéz volt egyensúlyt megtartani a nagyon laza kavicsos talajon (legtöbb baleset itt történik). 2 óra után nagyon éhesek lettünk és kis noodle tésztát akartunk melegíteni, de 20 perc próbálkozás után rájöttünk, hogy a kempingfőző nem fog működni. A benzin amit nagy nehezen vettünk a fekete piacon nagyon rossz minőségű volt (jelenleg-2015 október- India nem látja el Nepált benzinnel). Ugyhogy az ebéd hideg vizes noodle leves volt. Már esteledett és láttuk nagyon messze Muktinath fényeit. 5400 méterről 3800-ra kellett leereszkedni, hogy elérjük Muktinathot. Csak a fényeket követtük, mer tnem igazán tudtuk merre kell menni.

Annapurna coming down

A kilátás a lefelé vezető úton.

10. nap Muktinath

Muktinathban maradtunk ami egy szent hely hinduknak és a tibeti buddhistáknak. Ez a kis falu gyönyörű példa, hogy két vallás milyen békésen megoszthat egy szent helyet. Gyönyörű nap volt, ugyhogy ideje volt egy kis mosásnak. A helyiekkel mostunk a kommunális csapnál. Miután visszaértem Kathmanduba a haverom mondta, hogy élőben látott ahogy a bugyimat mostam a csapnál mert a nepáli TV a  földrengés után a túristák visszatéréséről csinált tudósítást pont akkor pont ott. Úgy néz ki én nagyon elmerültem a bugyimosásban mert észre sem vettem a filmezést.

Annapurna circuit Muktinath

A Four Seasons hotel alá Muktinath. Nem vagyok benne biztos, hogy 5 csillagos mint az eredeti hotel.

11. nap Muktinathból Lubrába

Úgy gondoltuk, hogy a poros jeep út helyett mi a túristauton fogjunk elérni Jomsont. A térképen láttuk, hogy a Lubrán keresztül el lehet jutni pár óra alatt Jomsonba. Az útvonal nagyon jól volt jelezve (gyanús volt hiszen Nepálban nem igazán vannak túraút jelzések). 40 perc után elértünk egy elágazáshoz ahol egy kövön az irány jobbra mutatott, ugyhogy jobbra is fordultunk.

Annapurna circuit Dhaulagiri I

Hordár megpihen Dhaulagiri I (világ 7. legmagasabb hegye) előtt.

Mi csak sétáltunk és gyönyörködtünk az Annapurna és Dhaulagiri hegységben. Kb két óra után elgondolkodtunk, hogy nem láttunk egy jelzést sem. Az út is eltűnt és kis szúrós bokrok között megannyi túraútnak tűnő kis út bukkant elő. Úgy döntöttünk hogy elkezdjük követni a legfirssebb cipőnyomot remélve, hogy az illető Lubrába ment. Az út egyre meredekebbé vált és gyanús lett, hogy valószínű ez már nem az út amely Lubrába vezet. Az út egy kis hegyoldalhoz vezetett ahol volt egy kőház a sziklában és az ösvény mellette hihetetlenül meredekké vált. Előre mentem, hogy leteszteljem, mennyire meredek az útvonal, és amikor majdnem leestem visszfordultam és levontam a következtetést, hogy ez az ösvény biztos nem vezet Lubrába. A ház mellett leültünk mert már nagyon éhesek voltunk és láttuk, hogy füstölög a kémény. Éreztük hogy szemek ragadtak ránk a házból. Gyorsan befejeztük zacskó kekszünket és tovább álltunk.

Annapurna circuit

Az igen meredek ösvény és a ház ami nem is volt olyan elhagyatott mint ahogy mi gondoltuk.

Megpróbáltuk a lábnyomainkat visszvezetni, de nehezeb volt mint gondoltuk. Amint elhagytuk a házat lerobbantnak tünő helyiek jöttek a ház felé akik lábnyomai eltűntették a mienket. Elkezdtünk követni egy bakancs nyomot remélve az egy túrista volt a helyes túrista úton hiszen a nepáliak tanga papucsban járják a hegyeket. Teljesen eltévedtünk.

Szerencsénkere egy jólelkű helyi kecskepásztor látta, hogy mit szerencsétlenkedünk majd utánunk futott és megmutatta milyen irányba kell visszatérnünk a túraútra. 5 óra szerencsétlenkedés után végre megtaláltuk az túrista útvonalat és most végre a helyes úton folytattuk utunkat.

A szél felerősödött és a völgyből sötét felhők elkezdtek emelkedni felénk. Tudtuk, hogy jobb ha gyorsan megtaláljuk Lubrát.

Egy óra után nagyon friss és hatalmas földcsuszamláson kellett keresztül menni. A lábunk alatt keskeny ösvény laza sóderrel a fejünk felett hatalmas kövek lógtak ki félig a száradt sárból várva várva  a pillanatot amikor legurulhatnak. Úgy döntöttünk kicsit sietünk ezen a szakaszon, valahogy csak nem tűnt stabilnak. Fél óra után megláttunk egy 120 méteres függőhidat, amely mindig kalandosnak számít egy kis szélben. Az túristaút utána levitt a folyómederbe, ami nem igazán tűnt bizalomkeltőnek.

Annapurna circuit bridge

Két oldalt földcsuszamlás amely közt a híd után a folyómederben kell követni az útvonalat.

Már sötétedett amikor megláttuk a falut. Első pillantásra mind a ketten azt mondtuk, hogy

“Mi a szösz” Ok, ok kicsit durvábban mondtuk, dehát nem akarok káromkodást belevinni ebbe a cikkbe.

Annapurna circuit Lubra

“Mi a szösz” falu Lubra

Miután sokkot kaptunk és lenyugodtunk megtaláltuk az egyetlen teaházat. A tulaj nagyon kedves volt és zöldséges spagetti szuper volt (kivéve a mennyezet ami a tányérunkba esett a vacsora közben). Megkérdeztük merre van Jomson és mondta, hogy majd csak kövessük a folyómedret majd a végén “egy kicsit kell ugrani” a folyó túloldalára. Ezek után úgy mentünk aludni, hogy gondolkodtunk, mekkora is lehet az a “kis ugrás”.

12. nap Lubrából Jomsonba

Korán keltünk és az ég felhős volt, ugyhogy gyorsan felpakoltunk. Tartottunk, hogy  vizes folyómederben sétálni talán nem olyan biztonságos. Szerencsénkre a nap kibújt hamarosan. Amikor elértük a “kis ugrás” (legalább 2 méter) pontot, úgy döntöttünk, hogy talán biztonságosabb ha levesszük a bakancsot, feltürjük a gatyaszárat és átsétálunk a jéghideg folyón. Ezután hamar elértük Jomson-t ahol a legtöbb túrázó befelyezi a túrát és kis repülővel visszrepül Pokharába. Mi Tatopaniba szerettünk volna eljutni ahol az Annapurna Sanctuary aka Annapurna alaptábor túra kezdődik. Elkezdtünk keresni egy buszmegállót. Megkérdeztünk néhány helyit akik sorra azt mondták, hogy a megálló 2 percre van. Persze 45 perc után el is értük a megállót amely egy történelmi rozoga hídon haladt át.

Annapurna circuit Jomson

A tábla szerint “Ez egy történelmi nagyon gyenge, fahíd. amelyen csak egy motor vagy egy szamár vagy  egy ló vagy 5 ember mehet  egyszerre. Köszönjük a közreműködést. ” Egy nap ha lesz nagyon sok szabad időm rákeresek ez a híd miért is történelmi és miért is engedik át rajta az embereket és állatokat ha olyan gyenge és olyan történelmi.

Sikerült jegyet szerezni Ghasába és sikeresen feltöltöttük az keksz ellátmányunkat amíg a buszra vártunk. A buszút csak erős idegzetű utasoknak való. Az utak szörnyűek voltak és néha repült a busz miközben hajtűkanyarban szakadék felett haladtunk el. Az út nagyon poros volt és mindent és mindenkit ellepett az út finom fehér pora. Ha valaha is buszra ülsz ezen az útvonalon akkor vigyél maszkot vagy sálat magaddal valamint ülj a jobb oldalra, hogy ne lásd a szakadékot a bal oldalon.

Persze azt hittem ezzel a mai napra vége az izgalomnak. Találtunk egy tiszta jól tartott teaházat Ghasában és az étkezőben ettünk amikor 2 méterre megláttam egy pókot amely akkora volt mint a tenyerem. Felugrottam és a tulaj odarohant, hogy mi a  baj. Én rámutattam a pókra, de nem úgy tűnt mintha értette volna, hogy miről is beszélek. Ugyhogy montam:

“Elég nagy az a pók ottan, nem gondolja?”

Rám nézett és mosolyogva válaszolt:

“Ne izgulj nem mérgező, de ha gondolod megfogom és kiviszem a kertbe.”

Nem akartam megsérteni azzal amit gondoltam: Baromira nem érdekel, hogy mérgező a pók vagy sem mert akkor is r%hadt nagy!!!!!! Szóval nagy levegőt vettem inkább és megköszöntem az ajánlatot, de nemet mondtam inkább mert nem akartam a pókot megzavarni. A haveromat megkértem, hogy tartsa szemmel a pókot a vacsora alatt és ha megmozdul akkor én még gyorsabban megmozdulok kifele. Ezek után gyorsan ágyba mentem és jól felhúztam a zipzárt a hálózsákomon.

13. nap Ghasa

A haverom lebetegedett a portól ugyhogy Ghasában maradtunk egy napra. A por elég komoly influenza szerű tüneteket hozhat elő az emberből. Kathmanduban pár havonta mindenki jól lebetegszik hiszen a nyálkahártya nem tud küzdeni ennyi porral.

Ez a nap volt a fő nap a Dashainnak. Dashain a legnagyobbb, leghosszabban ünnepelt hindu fesztivál Nepálban. Az ünnep fő motivuma, hogy a jó győzedelmeskedett a rossz felett. Országszerte ünnepelnek és hatalmas hintákat építenek bambooból és kókuszfából. Azt mondják, ha nem állsz a földön és a hintával minnél magasabbra repülsz a beteg érzéseket annál jobban átveszi az újjászületés érzése.

Annapurna circuit Dashain

Lányok hintáznak Dashain-kor.

Másnap elindultunk az Annapurna Sanctuary turán amely cikk hamarosan jön.




There are 5 comments

Add yours
  1. Bea

    Nem rossz írás.
    Bár ha nem csináltam volna meg (még a földrengés előtt) a teljes túrát gyalog (Pokharától Pokharáig, dzsipek nélkül, még abban az időben, mikor az út nem ment Chaméba…), s nem ezt a rövidített változatot, akkor azt mondanám “wow”. Így csak annyit, hogy azért kicsit olyan “messziről jött ember azt mond amit akar”.
    De azért mindenképp bravó a túrázó hölgynek.

  2. Noname

    “Nem volt kémény és a szoba pont a kályha felett volt, ugyhogy nyitott ablak mellett kellett aludni nehogy egy CO2 mérgezés miatt ne érjük meg a holnapot.”

    CO-ra (szén-monoxid) gondoltál. A CO2 (szén-dioxid) nehezebb, mint a levegő, emiatt a legalsó szoba alján gyülemlik fel. A CO könnyebb a levegőnél, a szoba legmagasabb pontján okozhat problémát először. A CO2-ből, ha sok lett volna és eléri (a szoba alatti) kályhát, eloltotta volna a tüzet. Ellenben nyílt lángnál a CO veszélyes lehet, rosszul szellőző kéménynél felgyülemlik és színtelen, szagtalan gázként örök álomba kényszeríti az óvatlan embert.

  3. Noname

    Érdekes és – a szó jó értelmében – szórakoztató olvasgatni ezeket a történeteket. Soha nem néztem volna ki ezt belőled Szuzka! 🙂


Post a new comment