vipassana-thailand-chiang-mai

Igazság a csendes meditációról, vagyis a gyötrelmes harcom a megbilincselt majmokkal

Sokan úgy képzelik el a csendes meditációt, hogy majd jókat alszanak, olvasgatnak, néha majd meditálgatnak valami jó kis relaxációs zenére és teljesen feltöltődve kijönnek.

Ennek a szöges ellentétével fog találkozni az ember.

Soha nem meditáltam, és ez a meditáció még a meditációk közül is a keményebb fajta, fel voltam készülve a legrosszabbra, és az is lett belőle, mégis visszatérek egy nap.

Az új trendy meditálás

Én nem tudtam, hogy ez a Vipassana mennyire trendy, míg el nem kezdtem keresni egy templomot, és mindegyik májusig (januárban kerestem) “fullon” volt Thaiföld és Kambodzsa szerte. Azután elkezdtem utazókkal beszélgetni erről, és minden egyes ember ki akarja próbálni ezt az új trendy Vipassana cuccot, amiről mindenki beszél. Végül némi telefonbeszélgetés, meg kemény kérdések után egy Észak Thaiföldi templom fogadott be.

vipassana (8 of 8)

A gyönyörű templom Chiang Mai mellett amely befogadott.

A Vipassana fő közönsége

A mi csoportunkban 20-an indultunk és 4-en végeztünk. Ebből kettő alig várta, hogy 10 nap után kimeneküljön és végig aludta az utolsó két napot, 1 pedig már 20 éve meditált. Meg voltam én, aki még 4 napot ráhúzott. 

A fő közönség:

1. “Na próbáljuk ki ezt a trendy Vipassana cuccot, amiről mindenki beszél.”, és nem igazán tudja, mire vállalkozik. Ők kb. 1,5 napig húzzák, és soha nem térnek vissza.

2. Emberek, akik meghalnak azért, hogy elárasszák a Facebook meg Twitter oldalaikat spirituális üzenetekkel, vagy vannak még azok, akik megdöglenek egy új spirituális tetkóért. Ők kibírják a 10 napot sok szünettel meg alvással, de soha nem térnek vissza és nem is “vágják” miről szól az egész. Ők csak azért jönnek, hogy elmondhassák, megcsinálták.

3. Tapasztalt meditálók, végig nyomják, és minden évben visszatérnek.

4. Nem igazán tudja, mi sül ki belőle, de tudja, hogy kemény meló lesz és szívét, lelkét beleadja. Kibírja a 10 napot, vagy hosszabb ideig marad és biztos egy nap visszatér.

Hogyan is működik?

Vipassana lényege, hogy az ember meglássa az igazi énjét. Amikor minden egyes másodpercet magaddal töltesz semmiféle megzavarás nélkül, akkor napról napra tisztábban látja az ember, valójában ki is ő. Ehhez persze a templom elzártsága és minden embertől való elzártságra van szükség. Meg kemény munkára, az embernek minden egyes másodpercben keményen kell dolgoznia, amíg ébren van. Aludni csak 6 órát szabad, hiszen, ha alszik, akkor nincs magánál és az “elvesztett” idő, amelyet nem koncentrálással tölt.

Mennyire és miért olyan nehéz?

Arra válaszolni, hogy mennyire volt nehéz, csak azzal tudok, hogy nyisd ki a szemed reggel és gondold el, ébren leszel 18 órát és nem lesz egy másodperc, amit élvezhetsz vagy legalább elfeledkezhetsz a nehézségekről. Minden másodpercben koncentrálni kell még, ha elképesztően nehéz is. Mindeközben pedig fizikai fájdalommal is küzd az ember. Egész nap ülsz 20 percet, majd 20 percet hihetetlen lassan sétálsz, koncentrálva minden lépésre és ez megy váltakozva egész nap. A végén már 1-1 órát csinál az ember. Elképesztően nehéz ott ülni és tudatodnál lenni, hogy milyen hosszú minden egyes másodperc, és nincs kibúvó, csinálni kell.

vipassana Thailand Chiang Mai

Ezt a képet akkor készítettem amikor megérkeztem. Azt gondoltam, hogy ezek MIND MEGŐRÜLTEK. Ha 15 perccel később csinálom a képet akkor az sétáló emberek pár méterrel távolabb lennének, mindenki más mozdulatlan.

Elvonás az élet minden élvezetétől

A templomban szigorúan nem szabad élvezni semmit. Vagyis nem élvezheti az ember az ételt, a szünetet hiszen lehajtott fejjel kellett akkor is lenni, és nem volt szabad a koncentrálást abbahagyni. Az alvást sem lehetett élvezni, hiszen csak 6 órát lehetett aludni, én meg 8-at szoktam. Kávé, beszélgetések, aktív mozgás, satöbbire még csak gondolni sem lehetett. Ez azért van, mert, ha bármit is élvezel, az azt jelenti, hogy az agy elkalandozik a koncentrálásról és az adott tárgyra, mint az étel stb. fog koncentrálódni. 

Napirend

  • 3:30 Kongatják a harangot. Felkelés és meditálás a reggeli szünetig.
  • 6:30-8 Reggeli imádkozás, aztán a reggeli elfogyasztása. Majd söprögetés, takarítás a ház előtt.
  • 8-10:30 Meditálás.
  • 10:30-12 Ebédszüneti imádkozás, majd az ebéd elfogyasztása. Fürdés és a szoba kitakarítása.
  • 12-5 Meditálás.
  • 5-6 Várakozás a tanárra, majd jelentés a napról. A tanárral mindössze pár percet tölt az ember. Általában minden nap emeli 10 perccel a meditálást, és megmondja, milyen testrészre kell koncentrálni. Azután a délutáni tea/leves elfogyasztása.
  • 6-9:30 Meditálás.
  • 9:30 Alvás.

Fájdalom leküzdése

Az, hogy törökülésben ülj mozdulatlanul, órákig, naponta, az nagyon fáj. Fájt a lábam, hátam, térdem. A szörnyű lassú sétálástól a hátam és vállam fájt. Engem, aki nagyon aktív vagyok, ez a mozdulatlanság kikészített. Éreztem az izmaim leépülnek, és az egész testem egy merő fájdalom. Mindenféle aktív mozgás is meg volt tiltva, hiszen az is elkalandoztatta volna az agyamat. Amikor mondtam a tanárnak, hogy fáj mindenem, persze mondta, a 20 perc annyira fog fájni mint az 1 óra idővel. Igaz is volt, a végén már 1 órát ültem mozdulatlanul és talán kevesebb fájdalmam is volt, mint az első nap 20 perc után.

Élet lassú felvonásban

Az a lényege ezen meditációnak, hogy mindig észnél légy és ne veszítsd el a koncentrálást. Tehát még, amikor a WC-re mész, akkor is lassan kell menni és koncentrálni minden egyes lépésre.

Hallottam, ahogy letörik egy falevél és az alatta lévő ágakra ráesve végül a  földön landolt.

Végig hallottam a falevél útját. 

Láttam egy hangyát meghalni (nem én öltem meg), a madarak közel repültek hozzám és hihetetlen mennyi állat van a lábunk alatt, és micsoda életet élnek. Jönnek, mennek és tényleg, ha nem koncentráltam volna, és nézek a lábam elé, százával öltem volna meg őket. 

Egy gyík elaludt mellettem egy hosszú ülőmeditáció alatt.

Csináld amit mondanak és ne kérdezz!

A mi buddhista szerzetesünk nagyon szigorú volt, és csak parancsokat adott:

Söpörj fel! Takarítsd ki a szobád! Tiszteld Buddhát! Ne beszélj! Hajtsd le a fejed! stb.

Első nap elmondták, hogyan is kell meditálni, aztán pedig saját magunk kellett csinálni. Kérdezni csak akkor lehetett, amikor a tanárral töltöttünk pár percet minden délután. Igaz nem volt válasz nagyon a kérdésekre, hiszen csak csinálni kell, nem kérdezni.

Kérdezni amúgy nap közben nem szabad, hiszen az beszélgetésnek számított.

Teljes elzártság

Telefont meg minden elektronikai eszközt elvesznek. Szerencse, hogy vittem csörgő órát.

Az első napokban mindig áhítattal néztem a kaput, láttam, hogy az emberek kint telefonon beszélnek vagy beszélnek egymással, jégkrémet esznek és mindenféle dolgot csinálnak, amit én nem csinálhattam. Hihetetlennek tűnt. Aztán a 4-ik nap már úgy hozzászoktam a benti élethez (még akkor is, ha nem volt jó bent), a kaput észre sem vettem.

Szigorúan tilos írni vagy olvasni  is (mondjuk nem is lenne rá idő).

Koszt és az éhségérzet leküzdése

Egy nap kétszer kaptunk ételt. Reggeli 6:30-kor majd ebéd 10:30-kor. Este 5-kor pedig ihattunk egy bögre meleg teát vagy levesszerű cuccot ehettünk, persze csak egy bögrével. 

vipassana Thailand Chiang Mai

Étkezde ahol képzelj el több mint 100 embert akik együtt esznek és egy szót nem beszélnek. A földön ülve kell enni a lábunkat eldugva magunk alá vagy mellé, ettem már kényelmesebben is.

A férfiaknak és nőknek külön kellett enniük.

Az étel nem volt rossz, tradicionális thai ételek. Amely nagy része rizs. Reggelire mindig levest kaptunk, amely vagy rizs leves vagy pedig leves volt tésztával.

Ebédre megint rizs 2-3 körettel. 

Az ételt mindig langyosan/hidegen ettük, hiszen annyit imádkoztunk előtte.

Én az az ember vagyok, akinek minden 2 órában valamit ennie/rágcsálnia kellett, úgyhogy nagyon tartottam attól, hogy ennyi ideig nem ehetek. Nem számítottam arra, hogy az éhségérzet nem lesz gond. Talán azért sem, mert annyi szenvedés közben az a pitiáner gondolat, hogy éhes legyek, meg sem fordult a fejemben. Valahogy elmaradt.

Igazából mindent megeszel, amit eléd tesznek, főleg az ebédet, hiszen tudod, hogy az elkövetkezendő 20 órában semmi ételt nem kapsz.

Az étel, ahogy említettem nem volt rossz, de néha nem tudtam,  mit kell megenni, mit nem.

Például amikor faág volt az egyik köret. Én nem tudtam, hogy most azt majd meg kell enni, vagy már 600 szorra is megszenteljük az ételt vele. Úgyhogy igaz nem volt szabad, de körbenéztem, a thai emberek megeszik-e a faágat, és láttam, megették a zöld részét. Úgyhogy én is megettem, igaz jó keserű volt. 

vipassana north thailand chiang mai

A konyha meg a részleg ahol minden étkezés után saját magunk kellett elmosni tányért és az evőeszközöket.

Néha bogár volt az ételben, de hát nem lehetett visszaküldeni. A konyha nyitott volt, és ugye ők nem ölnek meg semmilyen állatot. Igaz minden, mindig gyönyörűen tiszta volt, de a bogarak akkor is jönnek az ételre. 

vipassana Thailand Chiang Mai

A délutáni leves, vagy nem is tudom mi. Valami folyékony cucc amiből egy bögrével lehetett inni 5 után.

Néha meg inkább egybe nyeltem le az ételt, mert nem tudtam, vagy nem volt gusztusom megrágni, de le kellett, hogy nyeljem.

Annyit eszel, amennyit akarsz, de az a gond, ha túleszed magad (az egyik nagy bűn), akkor annyira álmos leszel, hogy nagyon nehéz lesz a délutáni meditálás, ezért moderálással érdemes enni.

Alvás és szállás

Saját szobám volt miután a szobatársam feladta a küzdelmet 2-ik nap után. Volt saját fürdőszobám is. Az ágy nagyon kemény volt, hiszen az alvást nem lehet élvezni és nem lehet luxus körülmények közt lenni. Sokszor felébredtem éjszaka, hogy fáj a vállam. Csak háton vagy hason tudtam aludni.

Csak 6 órát hagynak aludni, és nap közben tilos aludni. Reggel soha nem voltam álmos, csak az ebéd után. Az ülő meditáció alatt kb. 20 perc után lebukott a fejem, kicsit harcoltam az álmossággal, aztán semmi gond nem volt. Csak este 9-kor, amikor már álmos lettem, és éhes is, de tudtam akkor, hogy lassan alvás lesz.

vipassana Thailand Chiang Mai

A női részleg.

Ne ölj meg senkit és semmit!

Semmiféle élőlényt nem szabad megölni a meditáció alatt. Vagyis mindig figyelni kell, még egy hangyára se lépj véletlenül. Ha egy szúnyog rád száll, azt is csak el lehet hessegetni, de nem szabad megölni. Igaz én tisztességesen bevallom, véletlenül megöltem egy szúnyogot és egy másikat pedig mozgássérülté tettem véletlenül.

Imádkozni

Én nem vagyok az a vallásos fajta és itt imádkoztam életemben először. Reggeli előtt 30 percig imádkoztunk, meg chantingoltunk pali és thai/angol nyelven. Egész jól ment már a pali (ősi buddhista nyelv) ima a második héten. Ebéd előtt csak 20 percet imádkoztunk. Igaz nem élvezhettem, de ezek az étel előtti imák voltak a nap legkedvesebb részei számomra.

Minden épületben és kertben van Buddha szobor, ami azt jelenti, le kell térdelni és 3-szor meghajolni a Buddha előtt, amikor belépünk az épületbe, meg távozáskor. Ugyanezt a tiszteletet kellett megadni a tanároknak is. 

vipassana Thailand Chiang Mai

A kert ahol nagyrészt mindig az én papucsom volt a kapu előtt mert senki nem meditált ott csak én. A fő buddha szobor ami előtt a tiszteletet meg kellett adni a kertbe lépéskor majd elhagyásakor.

Furcsa törvények, amiket nem tartottam be

Bugyit szárítsd medence magasságnál alacsonyabban.

Egy hét után már nem aludtam a fehér ruhámban, mert annyira kényelmetlen volt, pedig végig abban kellett volna.

Ruházat

Nők és férfiak is csak fehér ruhát hordhatnak. Ebbe mindent beleértve, a bugyitól a melltartóig. A nőknek plussz egy sálat kell viselni, ezzel eltakarva a mellüket.

Mennyibe is kerül?

Vipassana meditáció szigorúan adományokon működik. A meditáció végén annyit adsz, amennyit szeretnél a kasszába. Vagyis az én helyemet az előző ember fizette, én pedig a következő ember helyét fizetem.

Megbilincselt majmok

Ezen meditáció szerint minden gondolatot egy majom szimbolizál. A majmok százával ugrabugrálnak, táncolnak a fejünkben. Első napokban sok gondolat van az ember fejében, főleg olyan pitiáner, semmitmondó gondolatok is, mint például Justin Timberlake házas vagy sem. Napi 18 órám volt a gondolkodásra, úgyhogy mindenféle baromság az eszembe jutott. Próbáltam koncentrálni, de az elején ez nagyon nem megy. Azután idővel ezen jelentéktelen gondolatok eltűnnek, és komolyabb gondolatok veszik át a fő témát.

vipassana Thailand Chiang Mai

A majmok ugralnak 100 felé a fejemben.

Vagyis kevesebb majom is lesz az ember fejében. 

Én azt hallottam, hogy az ember feje 3-4 nap mire kitisztul, és én azt gondoltam, akkor a tisztulás után már minden könnyű lesz. Hát nem. Igaz a 4-ik nap este már megbilincseltem azokat a majmokat. Vagyis a háttérben ugráltak, de már nem voltak annyira mozgékonyak. Másnap rá kellett jönnöm, ez az agyi tisztulás csupán annyit jelent, tudok koncentrálni a lépéseimre, légzésre de a megbilincselt majmok még mindig ott táncoltak a háttérben. Ez így is volt az utolsó napig. Az utolsó óráig minden egyes másodpercben ott voltak, és nem feledkeztem meg arról, milyen gyötrelmesen hosszú minden egyes másodperc, igaz tudtam koncentrálni a légzésre meg léptékre közben. 

Megtanultam meditálni?

Nem. Ennyi idő alatt nem lehet. Azt már tudom, mit kéne csinálnom, de valahogy az életem ismét a gyors sztrádára terelődött, miután kijöttem és nem sikerült leülnöm gyakorolni. 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy megkapsz egy csomag kis lego téglát a templomtól, de neked kell felépíteni utána azt, amit akarsz.

vipassana Thailand Chiang Mai

A könyvtár ahol minden kezdődött. Ide voltunk “bezárva” az első két nap. Utána már mehettünk meditálni ahova akartunk.

Mit várhatsz a Vipassanától?

Semmit. Bármit elvárni az életben az bűn (szerintük). Mindent önkéntesen kell csinálni, tiszta szívből. Vagyis önzetlenül felajánlod az idődet és vagy jön valami, vagy nem. Az elvárások is csak elveszik a figyelmet a koncentrálástól.

Én körvonalakban elmondom, mit kaptam. Mindenki mást fog megtapasztalni, hiszen minden ember más vagy más törés van benne. 

Vipassana alapja az, hogy minden ember jó. Minden ember jónak született, még a tömeggyilkosok is. Csak éppen az élete folyamán a körülmények teszik az embert azzá, ami. 

Amikor ennyi időt tölt az ember a saját társaságában elzártan, akkor idővel elkezdi az igazi saját magát látni. Vagyis, ahogy megszületett.

Sok döntésemen elgondolkodtam, és már látom, megannyi döntésemben a körülmények döntöttek, és nem az igazi én.

Már látom mi lett volna a jó döntés, azt is látom, mi lenne helyes a jövőben. Minden döntés sziklaszilárdnak tűnik kétely nélkül, hiszen amit ott megláttam, nem a körülmények formálták. Vagyis, ha elmennék Vipassanára minden fél évben vagy évben, akkor szinte egy döntésemen sem gondolkodnék, hanem tudnám, az a helyes mindenféle kétely nélkül. 

A “kinti” világban az ember mindig csak a felszínen dönt. Túl sok a megzavarás és nincs idő templomba vonulni, hogy átgondolja az ember. Én valahogy most már tisztábban látom a jövőt és, és azt, hogy  múltban mit csináltam rosszul. 

Ez az énhez való közeledés nem összekeverendő az önmegvalósítással.Nekem az már megvolt, és én azt hittem itt ezzel vége. De a Vipassana megmutatta, még ennél is mélyebben van valami.

Akkor mire is jó ez az egész?

Én nem sok mindent vártam, csak ki akartam valamit próbálni, ami igazából az eddigi életem szöges ellentéte. Igaz ez az egész teljesen messze állt tőlem, de bármibe kezdtem eddigi életemben a szívemet, lelkemet mindig beleadom/beleadtam. Ezt a Vipassanát is csak így lehet csinálni. Ez nem olyan dolog, amit fél munkával el lehet intézni. Túl lehet élni 10 napot sok szünettel, de akkor az ember csak elveszteget 10 értékes napot az életéből. Én ezt nem akartam, és keményen dolgoztam mindvégig. Sajnos a Vipassana alapja a szenvedés. Minél többet szenvedsz, annál jobban fejlődsz.

Minden egyes másodpercben, amikor ültem vagy sétáltam csak sikítani akartam torkom szakadtából, toporzékolni és futni, amíg össze nem esek. El akartam mondani a világnak, milyen szörnyen érzem magam és nem akarom ezt csinálni. De a kapu mindig nyitva állt, és bármikor elhagyhattam volna a templomot. Senki nem vont volna kérdőre. De mit is mondhatott volna a szerzetes? 

‘“Dehogynem! Jó buli ez a szenvedés, ne menj sehova.”

Talán mégsem.

Ők tudják nagyon jól, senki nem tud erről meggyőzni csak saját magad. Ezért is csak első nap elmondják mit csinálj, aztán pedig vagy csinálod vagy nem. Te dolgod, magad ura vagy. Én nem vagyok az a könnyen feladós fajta, de ehhez a két héthez minden kitartásom utolsó cseppjeit is felhasználtam.

8-ik nap éreztem, hogy ez a 10 nap nem lesz elég. Annyit szenvedtem és feláldoztam, és úgy éreztem, semmit nem kaptam vissza. Kértem még 4 napot. Tudtam, ha a 10-ik napon elhagyom a templomot úgy hagyom el, hogy mennyire rossz volt, nem is tudtam volna ennyi idő alatt megérteni. Nem akartam úgy elhagyni a templomot, hogy utálom, és azt érezni, hogy elvesztegetettem az életemből 10 napot. 

Aztán a 12-ik nap rájöttem, hogy igen is szenvedni kell, és már nem harcoltam ellene. Az összes gondolat is kitisztult a fejemben.

Lenyugodtam, valamiféle belső béke vette át az érzéseket.

Már nem is akartam üvölteni torkom szakadtából, és tudtam, egy nap visszatérek 1 hónapos elvonulásra. Készen álltam ekkor már, hogy elhagyjam a templomot.

Ez a cikk a Női Világ.hu-n is megjelent.




There are 2 comments

Add yours
  1. Zsanett

    köszönöm az írásod, jó volt olvasni. Magam is meditálok, voltam párszor vipassana-n szóval teljesen együtt éreztem.
    Jól megragadtad a lényegét, szerintem. Kulcsszó: elfogadás és küzdés. Küzdöl a fájdalommal, küzdöl a gondolatokkal, a kételyekkel. Hiszen olyan egyszerűnek tűnik az egész, csak az instrukciókat kell követni. Mi még is kételkedünk, ilyenek vagyunk mi, európaiak: mindenért, ami fáradtsággal jár rögtön jutalmat várunk.
    Folyamatosan elméleteket gyártunk, kiutat keresünk a pillanatok terhe alól azzal, hogy elveszünk a mindennapokban.
    A vipassana pedig kíméletlenül szembesít a valósággal.
    Csak egy egyenes út vezet a boldogság felé, ha megtanuljuk elfogadni magunkat, gondolatainkat, érzéseinket, és feladjuk a reménytelen harcot, amikor csak az elérhetetlent hajszoljuk.


Post a new comment